Az itt leírtakban egy általánosan elfogadott rendszert próbálok összefoglalni, különös tekintettel a hazánkban meghonosodott, kialakult szokásokra, de megpróbálok kitérni az érdekességekre is. Általános érvényû, hogy minden egyes dojoban más és más helyi szokások alakulhatnak ki, ezért ha egy új dojoban edzel mint kezdô aikidoka, vagy csak mint vendég, feltétlenül tartsd tiszteletben a helyi szokásokat!
Hazánkban gyakran használjuk a "gi" kifejezést, de helyesebb a "keikogi" vagy "dogi". A Hombu Dojoban ez utóbbit használják.Bármilyen fehér színû judo vagy karate ruha megfelel. A magyar klubokban a kezdôknek általában megengedik, hogy egyszínû melegítôalsóban és fehér pólóban edzenek, Japánban viszont már az elsô edzésre is dogi-ben kell érkezni. Természetesen edzôtáborokban már illik hazánkban is dogi-ben edzeni.
A ruházatodat mindig tartsd tisztán, rendezetten. Edzés közben is megigazíthatod a ruházatodat, de ilyenkor fordulj el partneredtôl. Tiszteletadás elôtt mindig igazítsd meg a ruhádat.
A dan fokozatú aikidokák fekete övet és hakamát (szoknyaszerû bô nadrág, tradicionális japán viselet) viselnek.A kyu fokozatú aikidokákra már szövetségenként, de klubonként is változhat a szabály (ha ismeretlen helyre megyünk, illik elôre érdeklôdni a helyi szokásokról). Magyarországon a legelterjedtebb megoldás a fehér öv, és 2. kyutól felfelé a hakama viselése. Ez alól kivételt képez a MKDE, ahol az 1. és 2. kyu fokozatúak barna övet hordanak, és csak shodantól hordanak hakamát.
Külföldön még több verzió létezik: van ahol mindenki hord hakamát, van ahol csak a dan fokozatúak és a nôk (pl. Japánban sok helyen), stb. A Yoshinkan dojokban elôfordul az is, hogy feketeövesek hakama nélkül edzenek, de pl. Japánban az Aikikai dojokban, ha hakamás vagy és nincs nálad hakama, akkor meg kell kérdezni az edzésvezetôt, hogy edzhetsz-e hakama nélkül.
Magyarországon általában fekete vagy sötétkék színû hakamát használnak (esetleg barnát), de tulajdonképpen színre és mintára nincs megkötés (a minta lehet festett vagy beleszôtt). O-Sensei fehér színû hakamát használt sok alkalommal (shinto szertartásokon is ilyet hordanak), Kisshomaru Doshu szürkében edzett, de vannak akik indigó, bíbor, illetve rózsaszín(!) hakamát hordanak.
Az európaiak hosszabb hakamát hordanak, a japánok inkább akkorát ami éppen eléri a bokacsontjukat (nem is esnek benne hasra...). Arra vigyázni kell, hogy ne lógjon ki alóla a nadrág.Az övrôl még annyit, hogy van ahol használják a színes öveket is, mivel segít a partnered ukemi képességeinek a behatárolásában. Elrettentés képpen itt egy gyûjtemény a hakama és öv viselésének szabályairól a világ minden tájáról.
Általánosan érvényes, hogy a dojoban öltözni-vetkôzni nem illik. Ez alól kivétel a hakama, amit általában az öltözôben vesznek fel, és a szônyegen veszik le (és ott is hajtják össze).
Barkácsoló kedvû aikidosoknak íme egy hakama szabásminta, Farkas Károly vette le a méretet egy gyári hakamáról, felelôsséget nem vállal érte, viszont észrevételeket és tapasztalatokat szívesen fogad a szabásmintával kapcsolatban.
Így kell megkötni a hakamát (más verziók is léteznek).
Így kell összehajtani.
Hogy tiszta lábbal érkezzünk a szônyeghez. Tilos bármiféle lábbelivel felmenni a tatamira.
Egy egészen kis méretû törölközôt szoktak összehajtogatva a dogiben az öv fölött tartani, hogy az izzadságot letöröljék vele edzés közben. Eredetileg tradicionális pamut törölközô, amit a munkások a homlokuk köré tekertek, hogy felszívja az izzadságot, illetve háziasszonyok használták a konyhában, vagy teaszertartásnál volt mindig kéznél, hogy használják, ha kilöttyent a tea, stb... Gyakori a hagyományos szövött kivitelezés (pl. a kék és fehér egy régi hagyományos színkombináció). Nálunk nem annyira elterjedt a használata, pedig (fôleg nyári hôségben) nagyon praktikus.
A meghajlásnak nagyon fontos szerepe van a régi japán tradíciók megôrzésében. Ezzel fejezzük ki tiszteletünket, illetve köszöntéskor használjuk. Meghajlással köszöntjük az Alapítót edzés elején és végén, a dojot belépéskor és kilépéskor. Meghajlással jelezzük a másik aikidokának hogy vele szeretnénk gyakorolni, vagy hogy szerepet szeretnénk cserélni gyakorlás közben (ezt fôleg az MKDE berkeiben használják, de hasznos lehet mindenkinek, ha pl. idegen ajkúval gyakorolsz), és meghajlással köszönjük meg a gyakorlást is. Meghajlással jelezzük az edzésvezetônek, ha szeretnénk tôle valamit kérdezni (mi menjünk oda hozzá, és ne ôt hívjuk magunkhoz!), meghajlással köszönjük meg a segítséget. Általánosan érvényes, hogy az alacsonyabb fokozatú hajlik meg elôször (és esetleg mélyebbre), és az egyenesedik föl másodjára. Ha seizában hajlunk meg, a kezeinket magunk elé háromszögalakban, vagy pedig egymástól távolabb, párhuzamosan helyezzük a földre (a háromszögalakzat az elterjedtebb).* A kezeinket lerakhatjuk egyszerre, vagy pedig elôbb a balt, és csak utána a jobbot (az elsô nagyobb tiszteletet jelez). Ha olyan embernek akarunk meghajolni, aki seizában ül, üljünk le mi is seizába a meghajláshoz. Meghajlás közben ügyeljünk a tartásra: ne görbítsük meg a hátunkat, ne lógassuk a fejünket, ne emeljük fel a fenekünket.*** Ritkán elôfordul olyan is, hogy a kezeket egymástól távolabb, tenyérrel felfelé helyezik a talajra: ez egy buddhista szokás, azt jelképezi, hogy a hívô a tenyerében tartja Buddha lábait, hogy az ne piszkolja be magát a föld porával.
** Igen nagy alázatot jelképez, ha seizában meghajlás közben a földhöz érintjük a homlokunkat.
Belépéskor meghajlással kell köszönteni a dojot. A tatami szélénél levesszük a papucsot, és a szônyegrelépés után újból meghajlunk. Amikor elôször érkezünk a szônyegre, seizában tisztelgünk a kamiza felé, utána (ha valamiért újból elhagytuk a szônyeget) elég állva meghajolni. Ha érkezéskor az edzés már elkezdôdött, a tiszteletadás után a szônyeg szélén seizában meg kell várni amíg az edzésvezetô engedélyt ad a csatlakozásra (edzôtáborokban, ahol sok ember van, ez nem érvényes, mert estig ott ülhetsz, mire észrevesznek). Természetesen nem illik késve érkezni.
Edzés közben csak indokolt esetben, és az edzésvezetô engedélyével hagyhatjuk el a szônyeget. A tatamiról való lelépés elôtt meghajlunk a kamiza felé, majd belelépünk a papucsunkba. A kijáratnál újból meghajolva tisztelgünk a dojonak.
A szônyegre érkezés után az aikidokák egy vagy több sorban leülnek seizába, és így várják az edzésvezetôt. Amikor az megérkezik, elôször meghajlással tiszteleg O-Sensei emléke elôtt, majd leül ô is seizába (az edzésre felsorakozottakkal szemben). Rövid meditáció (mokuso) után mindenki meghajlással tiszteleg O-Sensei emléke elôtt a kamiza felé (a meghajlás elôtt az edzésvezetô a feje fölött tapsolva jelezhet, ennek a tapsok számától függôen több jelentése is van: 1 taps valami buddhista szokás; 2 vagy 4 taps shinto szokás, jelentése: üdvözli a kamikat, felhívja magunkra a figyelmüket, "az elsô tapssal rezgéseket küldünk ki a szellemvilág felé, a másodikkal fogadjuk a visszhangot" - Saotome Sensei), majd az aikidokák és az edzésvezetô egymást üdvözlik szintén meghajlással, és esetleg o-negai shimasu (ejtsd: onegáj [i]simász) vagy o-negai itashimasu (e: onegáj itásimász) szavakkal üdvözlik egymást. Ha egy dojo lát vendégül egy mestert, akkor elôbb a dojo vezetôje és a vendég üdvözlik egymást meghajlással, és csak utána üdvözlik a gyakorlók a mestert. Ha több instruktor tart tábort, akkor a rangidôs mester foglal helyet a gyakorlókkal szemben, és a másik mester a sor elejéhez ül oldalt, és a tisztelgés után elôbb egymást köszöntik meghajlással és csak utána üdvözlik a gyakorlók a mestereket. Ezután a rövid "szertartás" után kezdôdik a bemelegítés, majd pedig az edzés.
Az edzés végén rövid levezetô gyakorlatok (légzôgyakorlatok és/vagy sótörés, suwari waza kokyuho) után újból sorba leülnek az aikidokák, rövid meditáció után elôbb a kamiza, majd pedig egymás felé meghajolva búcsúznak az aikidokák és az edzésvezetô (több oktató esetén szintén elôbb egymástól búcsúznak az edzésvezetôk). Néhány helyen a gyakorlók még megvárják amíg az edzésvezetô lemegy a szônyegrôl, és csak utána állnak fel ôk is (Suga Sensei szerint ez fura szokás, mert lemegyek, aztán visszajövök összehajtani a hakamát...), vagy feláll mindenki, és állva újból meghajlanak az aikidokák és az edzésvezetô egymás felé. Hazánkban több dojoban miután az edzésvezetô feláll, lemegy a szônyegrôl, és meghajol a szônyeg szélén, a szônyegen maradt rangidôs aikidoka hangos rei kiáltással jelez, ekkor az aikidokák újból meghajlanak (ez nem szokás a Hombu Dojoban, de pl. Franciaországban sem). Néhány dojoban az edzés után az aikidokák végigjárják azokat, akikkel az edzés folyamán gyakoroltak, és meghajlás kíséretében újra megköszönik a közös munkát egymásnak.
Ha az edzésvezetô leállítja a gyakorlást, az aikidokák megköszönik a párjuknak a gyakorlást (meghajlással, illetve arigato gozaimasu szavakkal) és gyorsan elhelyezkednek a szônyegen seizában (ha sokáig tart a bemutató, lehet törökülésben is ülni) úgy, hogy elegendô hely maradjon a technika bemutatására. A hátsó sorokból lehet féltérden, vagy állva is figyelni a bemutatást. Az edzésvezetônek nem szabad hátat fordítani, mert lehet, hogy éppen veled akarja bemutatni a gyakorlatot. Ha az edzésvezetô hosszasan magyaráz, akkor az ukénak ezalatt féltérden kell várakoznia. Az MKDE dojoiban (és a többi Kobayashi Dojoban is) a bemutatás végén az uke is megcsinálja párszor a gyakorlatot az edzésvezetôn (az MKDE-n kívül is elôfordul néhány helyen).Ha gyakorlás közben az edzésvezetô külön megmutat valamit valakinek, akkor az illetônek szintén seizában kell végignézni a bemutatást. Ezt mások is megnézhetik, szintén seizában.
A gyakorlat bemutatása után az aikidokák meghajlással megköszönik a tanítást, gyorsan partnert választanak (meghajlással, és esetleg o-negai shimasu szavakkal), és megkezdik a gyakorlást. A gyakorlás során a társak fejlôdésének elôsegítését, és testi épségük megôrzését mindig elsôdleges szempontnak kell tekintenünk. Arra kell törekedni, hogy minél több partnerrel gyakoroljunk az edzés során. A magasabb fokozatú aikidokák jobban rá tudnak mutatni a gyenge pontjainkra és segítenek a kiküszöbölésükben, az alacsonyabb fokozatúak hibáiból pedig sokat tanulhatunk.
Olvasd még el O-Sensei és Kisshomaru Doshu idevágó gondolatait, illetve Tohei Sensei gyakorlókra vonatkozó 13 szabályát is.
Ez az oldal az Aikido FAQ, az Aikido-L, néhány magyar klub háziszabályzata, magánlevelezések, illetve a saját tapasztalataim alapján készült.
Külön köszönet Pötyösnek és Toshinak a javításokért és kiegészítésekért.
Feltétlenül olvasd el Tamura Nobuyoshi Az Aikido átadása és etikettje címû könyvét is [Szenzár Kiadó, 2000, ISBN 963 85971 7 8], amely ebben a témában forrásértékû mû.
Kihon Aikido