
Írta: Ronald Rubin & Susan
Perry
Képek: Rebecca Nisley & Hiroko Okahashi
Fordította: Matkó Péter
Ueshiba Kisshomaru Doshu, akit a legtöbb aikidos az utóbbi 3 évtizedben az aikido világ központi alakjaként ismert el, meghalt 1999 január 4-én 77 éves korában. Apja Ueshiba Morihei O-Sensei az aikido alapítója, fia Ueshiba Moriteru Sensei a jelenlegi Dojo Cho az Aikikai Hombu Dojoban.
Doshu halála az aikido történelem egyik korszakának végét jelöli, amelyben a mûvészet japán gyökerein túlra jutott, és elterjedt a föld minden táján.
Ueshiba Kisshomaru 1921-ben született, Ueshiba Morihei és Hatsu harmadik fiaként (mindkét bátyja megbetegedett és meghalt az elôzô évben). Abban az idôben az Ueshiba család Ayabeban élt, ahol az Omoto Kyo vallás központja volt. Elôzô évben találkozott Ueshiba Morihei Deguchi Onisaburoval, az omoto egyik alapító alakjával, és akkor lépett szövetségre vele.
Ueshiba Kisshomaru Sensei ifjúként kezdte az aikido gyakorlását, apja és apja
leghaladóbb tanítványai keze alatt. Ennek ellenére nem tûnt úgy, mintha az
aikido lett volna a hivatása. Miután a Wasada Egyetemen politológiát tanult
(1946-ban diplomázott), elfogadott egy részvényügynöki állást -- amit
körülbelül 9 évig be is töltött. Mégis, annak ellenére, hogy a figyelmének egy
részét az üzletre irányította, elhivatottsága az aikido iránt nyilvánvalóvá
vált. Például, amikor O-Sensei visszavonult Iwamába a II. Világháború alatt,
Ueshiba Kisshomaru -- még mint egyetemi diák -- lett a Dojo Cho a tokiói
dojoban.
Ueshiba Kisshomaru Sensei lett a Dojo Cho az Aikikai Hombu Dojoban 1948-ban,
az Aikikai Alapítvány (Aikikai Foundation) elnöke 1967-ben, a Nemzetközi
Aikido Szövetség (International Aikido Federation) elnöke 1975-ben. Pozíciói
voltak továbbá a Nippon Budokan Alapítványban (Nippon Budokan Foundation) és
a Japán Diplomáciai Társaságban (Japan Diplomatic Association).
Amikor O-Sensei meghalt 1969-ben, Ueshiba Kisshomaru felvette az öröklôdô Doshu (az Út Mestere) címet, kegyesen elfogadva a pozíció adminisztratív és ünnepi kötelességeit is egyaránt.
Az 50-es és 60-as évek alatt az aikido elterjedt Japánban és külföldön. O-Sensei még élt ekkor, de ennek a terjedésnek az üteme és koherenciája nagyrészt Ueshiba Kisshomaru javára írható, aki az összes energiáját az aikidonak szentelte az 50-es évek közepétôl kezdve. Doshu az aikido szolgálatában sokfelé utazott és oktatott, néha az Egyesült Állmokban is.
Az Aikido szellemisége címû könyvében Doshu figyelmeztet,



Továbbá több mint 20 kötetet írt japánul az aikido technikájáról, történetérôl, és filozófiájáról. Ezek közül az Aikido és Az Aikido Szellemisége címû könyveket angolra is lefordították.
Miközben Doshu mint technikai újító nem volt ismert, az edzései és könyvei rendszerezték az aikido technikákat; az ô kiterjesztett, gördülékeny mozdulatai egy szabványt határoztak meg az aikidosoknak a világ körül; és a tanítványai az aikido közösség vezetôivé váltak. Úgy fognak emlékezni rá, mint az ember aki ellenôrízte az aikido nemzetközi elterjedését. Ha nincs a hûsége hogy megossza a hagyatékot, amit örökölt, a világon aikidot gyakorlók hány százaléka hallott volna egyáltalán az aikidoról?
Hungarian Translation: Copyright © 1999, Péter Matkó.
Olvasnivaló