Nem sok ember kutatja olyan alaposan az aikido eredetét mint az Aiki News fôszerkesztôje, Stanley Pranin. Ebben az új sorozatban, amelyet eredetileg a japán nyelvû Wushu magazin számára írt, Pranin elmeséli az aikido alapítója, Ueshiba Morihei hosszú pályafutásának néhány kiemelkedô mozzanatát tanítóival és fô tanítványaival folytatott kapcsolatán keresztül. Ez az elsô rész Ueshiba Morihei és mestere, Takeda Sokaku közötti rendkívül jelentôs, de kevésbé ismert kapcsolatra összpontosít.
Hadd kezdjem egy határozott
kijelentéssel, úgymint a fô technikai hatást az aikido kifejlesztésére a
Daito-ryu jujutsu tette. Ezt a mûvészetet, amirôl azt mondják, hogy az Aizu
Klán többszáz éves harci hagyományainak folytatása, a híres harcmûvész, Takeda
Sokaku terjesztette el Japán több térségében a Meiji, Taisho, és korai Showa
korszakokban. Egyaránt ismert jellemének harci bátorsága és hevessége
egyaránt; Takeda tudását élet-halál összecsapásokban is használta több
alkalommal.
Takeda ötvennégy éves volt, amikor Ueshiba Moriheivel elôször találkozott a Hisada vendéglôben Engaruban, Hokkaido szigetén 1915 kora februárjában. Ez a találkozás volt a kezdete a hosszú és viharos, de végül is termékeny kapcsolatuknak, ami több mint húsz évig tartott.
Ueshiba elsô Daito-ryu gyakorlása három egymás utáni 10 napos szemináriummal kezdôdött, amelyek április 4-én fejezôdtek be ugyanebben az évben. A Daito-ryu feljegyzések azt mutatják, hogy ezután részt vett Takeda három másik szemináriumán 1916-ban. Ueshiba otthonába is meghívta Takedát, ahol intenzív magánoktatást kapott a magasan csiszolt Daito-ryu technikákban. Sajnos kevés részlet ismert tanulmányairól és idôtartamukról.
Ueshiba 1919 decemberében elhagyta Hokkaidót örökre, miután táviratot kapott apja súlyos betegségérôl. Rábízta otthonát, egy egyszerû faházat Takedára és hazatért szülôvárosába Tanabéba. Útközben menetrendje ellenére megállt Ayabéban, az Omoto vallás központjában, hogy imádkozzon apja felépüléséért. Itt találkozott Deguchi Onisaburoval, aki szintén nagy hatást gyakorolt életére, így a sorozat következô cikke vele fog foglalkozni.
Mire hazaért már apja meghalt; Ueshiba úgy döntött, hogy elköltözik családjával (felesége, anyja, és két gyermeke) Ayabéba, és 1920 tavaszán át is települtek. Deguchi ösztönzésére Ueshiba megnyitotta elsô dojoját otthonában, ami Ueshiba Juku-ként ismert, és Daito-ryut tanított, többnyire az Omoto vallás tagjainak.
Két évvel késôbb áprilisban, Takeda Sokaku megjelent Ayabéban feleségével, lányával, és 6 éves fiával, Tokimuneval, a [késôbbi] Daito-ryu igazgatóval. A kérdés, hogy Takeda meghívta magát, vagy Ueshiba kérte meg hogy Ayabéba jöjjön, ebben a pillanatban megoldatlannak tûnik, a hivatalos Daito-ryu és aikido verziók is meglehetôsen eltérôek. Ami ismert az, hogy Takeda öt hónapig maradt, tanította az Ueshiba Juku dojo tagjait, és a végén Ueshibának megadta a kyoju dairi bizonyítványt, amely felruházta ôt a hivatalos Daito-ryu oktatói címre. Nem meglepô, hogy Takeda és az idealista Deguchi valószínûleg nem kedvelték egymást, jóllehet az Omoto vezetôje búcsúzóul megajándékozta Sokakut egy karddal és egy kézzel festett képpel. Az utalások szerint végül is a kapcsolat a pöttöm, de rettenthetetlen Sokaku és leghíresebb tanítványa Ueshiba Morihei között feszült volt az ayabei periódus alatt.
Úgy tûnik Takeda 1922 szeptemberi távozását követôen csak ritkán találkoztak, noha Takeda számos alkalommal meglátogatta Ueshibát a késôbbi tokiói dojoban. Végsô fokon Ueshiba széles körben megismertette magát Tokióban mint jujutsu oktató, míg Takeda folytatta utazásait szerte egész Japánban, szemináriumokat tartva elsôsorban prominens személyeknek, mint bírók, rendôrhivatalnokok, katonatisztek és ilyenfélék. Mindezek ellenére volt egy kevés közvetlen kapcsolatuk: rendszeres levelezést tartottak fent. Késôbb Ueshiba, most már mint meghatalmazott Daito-ryu oktató, fokozatokat adományozott közvetlen tanítványainak valószínûleg egészen 1937-ig. Ueshiba Daito-ryu diplomáinak átvevôi között volt Tomiki Kenji, Mochizuki Minoru, Shirata Rinjiro, és Shioda Gozo.
Modern lélektani kifejezéssel élve a kapcsolat Ueshiba Morihei és Takeda Sokaku között "se vele, se nélküle" kapcsolatként jellemezhetô. Nehéz ezt leszögezni történelmi tényként, mivel nincsenek élô szemtanúi ezeknek az eseményeknek. Még Takeda és Ueshiba örökösei is egymásnak nagy mértékben ellentmondó, érzelmileg töltött értelmezéseket adnak. Az biztos, hogy Ueshiba mélyen tisztelte Takeda technikai képességeit és hogy ô késôbb megtisztelte az aikido alapítóját azzal, hogy az egyik legtöbbet ígérô tanítványaként tartotta számon.
Sejtésem szerint a kettôjük közötti probléma gyökere Sokaku igényes/megerôltetô személyisége, Ueshiba független viselkedése és szellemi orientációja, és bizonytalan pénzügyi intézkedései -- tekintettel Morihei kötelezettségeire mint igazolt Daito-ryu oktató -- voltak. Az 1922. szeptember 22-i Daito-ryu eimeiroku lap, amelyen Ueshiba megkapta a kyoju dairi bizonyítványt, egyértelmûen kijelenti, hogy köteles három yen iktatási díjat fizetni Sokakunak minden egyes a dojojába felvett tanítványa után. Késôbb vádolták egymást a másik pénzügyekkel kapcsolatos illetlenségeivel, és a szóbeszédek az utolsó találkozásaikról feltárják a megoldatlan nézeteltérés természetét. De adományozott Takeda kyoju dairi címet számos egyénnek, köztük Horikawa Taisonak, Sagawa Yukiyoshinak, Yoshida Kotaronak, Horikawa Kotaronak (Kodo), és Hisa Takumanak (Watatani Kiyoshi felsorolja mind a huszonkilencet a Bugei Ryuha Dai Jiten-ben), és valószínûleg mindnyájuknak fizetniük kellett volna ugyanezt az összeget Sokakunak valahányszor Daito-ryut tanítottak. Azt hiszem nagyon kétséges, hogy csak Ueshiba volt az egyetlen, akinek személyes problémái voltak Takedával pénzügyekben.
Végezetül, megemlítenék néhány pozitív következményét a két nagyrabecsült húszadik századi budo személyiség kapcsolatának. Elsô: az aikido technikai tartozása a Daito-ryunak óriási. Nehéz olyan mozdulatot találni az aikidóban, amely nem Takeda jujutsu formáiból származik. Más oldalról, a Daito-ryu mint tradícionális japán harcmûvészet túlélését, elterjedését és jövôbeli kilátásait gyakorlatilag az aikido óriási nemzetközi sikerei szavatolják. Tény, hogy gyakran hallottam Daito-ryu gyakorlókat könnyelmûen hivatkozni a mûvészetükre mint aikidora! Végül is történelmileg tekintve a két harcmûvészet visszavonhatatlanul összekapcsolódott és így is marad a nézeteltérések, elfogultságok, és tiltakozások ellenére, amelyek mostanára állandósultak. Idôvel ahogy jobban megértjük az elmúlt történelmi eseményeket, azt hiszem lehetséges lesz, hogy az aikido és a Daitu-ryu jujutsu rokonságát elfogulatlanabb szemmel mérlegeljük, és hogy a két mûvészet kölcsönös tartozását könnyebben megértsük.
Copyright © 1996, Aiki News, All rights reserved.
Hungarian Translation: Copyright © 1996, Péter Matkó.
Olvasnivaló