Ha Takeda Sokakuról elmondható, hogy meghatározta az aikido késôbbi fejlôdésének technikai alapját, akkor Deguchi Onisaburo, az Omoto szekta vezetôje volt az, aki a vallásos beállítottságú Moriheinek a szellemi bepillantás kulcsát nyújtotta. Az Aiki News fôszerkesztôje, Stanley Pranin által írott Ueshiba Moriheirôl szóló tanulmánysorozat második része az aikido alapítója és Onisaburo közti kapcsolatra összpontosít, amely kapcsolat nagyban meghatározta Morihei szellemi gondolkodását, valamint az aikido etikai keretét.
Az Omoto vallás elôtörése a század elején két karizmatikus alak törekvéseinek az eredménye volt. Az egyik, az alapító, egy tanulatlan parasztasszony, Deguchi Nao (1836-1918) volt. A másik a különc és energikus Deguchi Onisaburo, aki a kiválóságig emelte ezt az erôs, nem ortodox szektát.
Deguchi Nao szegénységben élt élete elsô részében, és szembe kellett néznie férje és több gyermeke korai elvesztésével. 1896-ban, 56 évesen a kétségbeesés határán transzba esett és egy jóakaratú szellem hatása alá került. A tanulatlan Nao lediktálta gondolatait, amit ô maga nem is tudott elolvasni. Ezek az írások a szellemi világgal kapcsolatos kijelentéseket, valamint társadalmi kritikák folyamatos özönét tartalmazták. Az emberiségnek sürgôsen új erkölcsi normákat kell elfogadnia, és újra kell éleszteni ezek társadalmi intézményeit. A látomás egy egyetemes Istenen alapult, aki minden emberi lényt egyenlônek tekint, és egy olyan hiten, amely szöges ellentétben állt az állami shinto vallással, amelyik a Császár isteni alakjára támaszkodott.
Nao már követôket kezdett el gyûjteni, amikor 1898-ban megjelent a színen Onisaburo, aki nagyon érdeklôdött a sámánizmus iránt, és többször volt része olyan transzban, amelyek során nyilvánvalóvá vált, hogy az ô szellemi küldetése hogy az emberiség megváltója legyen. Onisaburo végül is elvette Nao lányát, Sumikót, felvette a Deguchi családnevet, és a fiatal Omoto vallás kirobbanó növekedésének dinamikus erejévé vált.
A Kyoto melletti ayabei bázisával az Omoto szekta virágzásnak indult a 20. század elsô két évtizedében. Amikor Ueshiba Morihei 36 évesen elôször látogatott el a vallás fôhadiszállására, a szekta követôinek száma már több százezerre rúgott.
1919 decemberében Ueshiba, aki akkor észak Hokkaidón, Shirataki-murán lakott, táviratot kapott, amelyben hazahívják Tanabéba édesapja válságos állapota miatt. Amikor a vonaton utazott Kansai területét átszelve, beszédbe elegyedett egy utastársával, aki nagyon lelkesen beszélt az Omoto vallásról. A szekta csodálatos tanításairól, csodás gyógyításokról és a karizmatikus vezetôjérôl, Deguchi Onisaburoról beszélt. Az erôs érzelmi hatások alatt álló Morihei azonnal elhatározta, hogy kitérôt tesz Ayabéba és végül is több napot töltött ott. Miközben az édesapja felépüléséért imádkozott, hamar a szimpatikus Onisaburo hatása alá került.
Amikor Morihei visszaérkezett Tanabéba, édesapja már meghalt. Az édesapja halála miatt érthetôen depresszióba esett. Lelki irányítást keresve elhatározta, hogy 1920 tavaszán az ayabei Omoto központba költözik családjával.
Deguchi Onisaburo irányítása alatt Ueshiba gazdálkodással és szellemi gyakorlással foglalkozott. A lelkes és szorgalmas Morihei hamar elnyerte Onisaburo bizalmát. Tudomást szerezve Morihei harci jártasságáról, az Omoto szekta vezetôje javasolta, hogy a vallás többi követôjének is tanítson harcmûvészetet. Így megnyitotta elsô dojoját saját szálláshelyén, az Ueshiba Jukut, ahol Takeda Sokakutól tanult Daito-ryu jujutsu technikákat tanított. Ueshiba hírneve állandóan nôtt, a kis Ueshiba dojo gyakorlói annyira gyarapodtak, hogy még Maizuru kikötôváros tengerészei is ide jártak. El lehet képzelni azt a büszkeséget, amit Onisaburo érzett, hogy olyan jártas harcmûvészek veszik körül. Egy Ueshibáról saját dojojában készült felvétel jól megmutatja a masszív, tank-fizikumát és hatalmas, szinte tapintható fizikai erejét [lásd 38. oldal, AN94]. Takeda Sokaku 1922-es ayabei látogatásáról már szó esett az elôzô számunkban [AN94]. Elég az hozzá, hogy az igényes Takeda irányítása alatti 5 hónapos intenzív edzés jelentôsen elmélyítette Ueshiba Daito-ryu technikai képességeit. Azonban Onisaburo és Sokaku kölcsönös ellenszenve és Sokaku rögtönzött ayabei látogatása miatt Morihei és a jujutsu tanítója közti kapcsolat feszültté vált, ami aztán sohasem jött teljesen helyre.
Ueshiba két évvel késôbb, 1924 februárjában próbára tette harci képességeit, amikor Onisaburo testôreként elkísérte ôt egy szerencsétlen mongóliai útra, ahol megpróbáltak egy utópisztikus telepet létesíteni. Alig sikerült megmenekülniük, mivel belekeveredtek a vidék politikai és katonai küzdelmeibe, és a vesztes oldalra kerültek. Deguchi, Ueshiba és a csoport többi tagja börtönbe került, és már belenyugodtak abba, hogy kivégzik ôket. A gyakran megjelentetett fénykép, melyen a csoport bilincsben áll a börtön elôtt, hûen tükrözi a helyzetüket. Csak a mongóliai japán konzul közbenjárása tudta megmenteni Onisaburot és társait. Kitoloncolták és a japán rendôrség felügyelete alatt visszaszállították ôket Japánba.
A mongóliai visszatérése után Ueshibát fokozatosan elcsábította Ayabébôl több elôkelô személyiség, köztük Takeshita Isamu admirális és a volt miniszterelnök Yamamoto Gombei, hogy Tokióban tanítsa jujutsu stílusát. A fôvárosba való többszöri ellátogatása után, amelyek alkalmával oktató szemináriumokat adott, 1927-ben odaköltözött családjával.
Ez semmi esetre sem jelentette az Omoto vallással, vagy Deguchi Onisaburoval fennálló kapcsolatának a végét. Onisaburo olyan nagyra becsülte Moriheit, hogy elintézte az Omoto felügyelete alatt mûködô Budo Senyokai létrehozását 1932-ben. A szervezet elsô elnöke, nem meglepô módon Ueshiba Morihei volt. Japán egész területén dojok tûntek fel, fôleg azokon a vidékeken, ahol sok Omoto hívô volt, és Ayabéban, Kameokában, és Takeda kis városában rendszeresen folyt az oktatás. Takeda volt az a különleges dojo, ahol sokan gyakoroltak a legnagyobb harcmûvészek közül. Ueshiba a tokiói Kobukan dojoból oktatókat küldött oda rendszeresen, így Inoue Noriakit, Kamada Hisaot, Shioda Gozot, és Shirata Rinjirot.
A Budo Senyokai tevékenysége hirtelen véget ért a második Omoto incidens eredményeképpen, ami 1935 decemberében történt. Sok Omoto tulajdont tönkretettek és a katonai kormány brutálisan elnyomta a vallást. Onisaburot letartóztatták, és elítélték amiatt, hogy megzavarta a békét. Ueshibának egy rövid idôre bujdosnia kellett és a háború végéig nem érintkezhetett nyíltan a vallással. Ueshibának ezt a távolmaradását a vallástól ebben a viharos idôszakban a szekta több tagja is kritizálta. Azonban az Omoto vallás melletti nyílt kiállás ebben a politikai légkörben végérvényesen tönkretette volna mindazt, amit addig felépített.
Copyright © 1996, Aiki News, All rights reserved.
Hungarian Translation: Copyright © 1996, Tibor Koncz.
Olvasnivaló