Az Aikido FAQ-ból magyarra fordította Matkó Péter.
Megjegyzés: Az eredeti angol szövegben a japán személynevek mind az eredeti japán, mind pedig az angol sorrendnek megfelelôen elôfordultak, így a számomra ismeretlen nevek család- és keresztnév sorrendjében bizonytalan vagyok.
O-Sensei: Értem. Talán a filozófia területére kellett volna lépnem. A szellemi oldalam sokkal nagyobb hangsúlyt kap, mint a fizikai.
B: Azt mondják hogy az Aikido teljesen eltér a karatétól és a judotól.
O-Sensei: Véleményem szerint az Aikidot mondhatjuk az igazi harcmûvészetnek. Ennek az az oka, hogy ez egy egyetemes igazságon alapuló harcmûvészet. A Világegyetem sok különbözô részbôl áll, és mégis az Univerzum egésze egy egységet alkot, mint egy család, és a béke végsô állapotát szimbolizálja. Így tekintve a Világegyetemet, az Aikido nem lehet más egyéb, mint a szeretet harcmûvészete. Nem lehet az erôszak harcmûvészete. Ezért mondhatjuk hogy az Aikido a Világegyetem Teremtôjének egy újabb megnyilvánulása/kinyilatkoztatása. Más szavakkal, az Aikido olyan mint egy óriás (hatalmas a természetben). Ezért az Aikidoban a menny és a föld lesz a gyakorló hely. Az aikidos elmeállapotának békésnek és teljesen erôszakmentesnek kell lennie. Vagyis ez a különleges elmeállapot csinál az erôszakból harmónikus állapotot. És azt hiszem ez a japán harcmûvészetek igazi szelleme. Azért kaptuk ezt a földet, hogy átváltoztassuk földi menyországgá. A háborúskodás egyáltalán nem helyénvaló.
A: Akkor meglehetôsen különbözik a tradicionális harcmûvészetektôl.
O-Sensei: Valóban, teljesen különbözô. Ha visszatekintünk az idôben, láthatjuk, hogyan éltek vissza a harcmûvészetekkel. A Sengoku idôszak alatt (1482-1558 -- Sengoku jelentése "háborúskodó országok") a helyi uraságok a harcmûvészeteket mint harci eszközt használták, hogy a saját érdekeiket szolgálják, és hogy kielégítsék a mohóságukat. Ez azt hiszem teljesen helytelen volt. Mivel én magam is mások megölésének céljára tanítottam a harcmûvészeteket a háború alatt katonáknak, mélyen zaklatott lettem a viszály befejezôdése után. Ez motivált hogy felfedezzem az Aikido igazi szellemiségét hét évvel ezelôtt, amikor rátaláltam a földi menyország építésének ötletére. Az oka ennek az elhatározásnak az volt, hogy bár az Ég és a Föld (azaz a fizikai Világegyetem) elérte a tökéletesség állapotát és viszonylag stabil a fejlôdésében, az emberiség (fôként a japán emberek) úgy tûnik a kavarodás/forrongás állapotában vannak. Mindenekelôtt ezt a helyzetet kell megváltoztatnunk. Ennek a küldetésnek a megvalósítása az út az egyetemes emberi(es)ség fejlôdéséhez. Amikor ez tudatosult bennem, azt a következtetést vontam le, hogy az Aikido igazi állapota a szeretet és a harmónia. Így a "bu" (harc, harci) az Aikidoban a szeretet kifejezése. Azzal a céllal tanulmányoztam az Aikidot, hogy az országomat szolgáljam. Így az Aikido szellemisége csak a szeretet és a harmónia lehet. Az Aikido a Világegyetem alapelveinek és mûködésének megfelelôen született meg. Következésképpen, ez az abszolút gyôzelem budo-ja (harcmûvészet).
B: Beszélne az Aikido alapelveirôl? A nagyközönség valami misztikusnak tartja, mint a ninjutsut, mivel ön, Sensei, villámgyorsan terít le hatalmas ellenfeleket és több száz font súlyú tárgyakat emel meg.
O-Sensei: Ez csak úgy tûnik, mintha misztikus volna. Az Aikidoban teljesen az ellenfél erejét használjuk. Úgyhogy minél több erôt használ az ellenfél, annál könnyebb neked.
B: Akkor ebben az értelemben, van Aiki a Judoban is, mivel a Judoban összehangolod magad az ellenfeled ritmusával. Ha ô húz, te tolsz; ha ô tol, te húzol. Ennek az elvnek megfelelôen mozgatod ôt és elveszítteted vele az egyensúlyát és akkor alkalmazod a technikádat.
O-Sensei: Az Aikidoban egyáltalán nincs támadás. Támadni azt jelenti, hogy a szellemiség elveszett. Ragaszkodunk a teljes ellent nem állás elvéhez, azaz, nem állunk ellen a támadónak. Így nincs ellenfél az Aikidoban. A gyôzelem az Aikidoban a masakatsu és agatsu; minthogy a magad oldalára állítasz mindent az Ég küldetésének megfelelôen, korlátlan erôt birtokolsz.
B: Go no sen-t jelent ez? (Ez a kifejezés a támadásra érkezô késô válaszra utal.)
O-Sensei: Egyáltalán nem. Ez nem a sensen no sen, sem pedig a sen no sen kérdése. Ha szavakba kéne foglalnom, azt mondanám, hogy kontrolálod az ellenfeledet anélkül, hogy megpróbálnád kontrolálni ôt. Ez a folyamatos gyôzelem állapota. Nem létezik gyôzelem vagy vesztés kérdése. Ebben az értelemben nincs ellenfél az Aikidoban. Még ha van is ellenséged, a részeddé válik, egy partnerré akit csak kontrolálsz.
B: Mennyi technika van az Aikidoban?
O-Sensei: Körülbelül 3,000 alaptechnika van, mindôjüknek van 16 variációja . . . így van több ezer. A helyzettôl függôen újakat hozol létre.
A: Mikor kezdett harcmûvészeteket tanulmányozni?
O-Sensei: Körülbelül 14 vagy 15 éves koromban. Elôször Tenshinyo-ryu Jiujitsu-t tanultam Tozawa Tokusaburo Senseitôl, aztán Kito-ryu, Yagyu-ryu, Aioi-ryu, Shinkage-ryu, mindegyik Jiujitsu formák. Mégis mindemellett úgy gondoltam, kell lennie máshol egy igazi budo formának. Megpróbáltam a Hozoin-ryu Sojitsu-t és a Kendo-t. De mindegyikük párharcra vonatkozott, és nem tudtak kielégíteni. Bejártam az ország sok részét, kerestem az Utat és gyakoroltam . . . de mind hiába.
A: Ez a harcos aszketikus edzése?
O-Sensei: Igen, az igaz budo keresése. Amikor más iskolába mentem, sohasem hívtam ki a dojo mesterét [párbajra]. Egy dojo irányításával foglalkozó személyt sok dolog korlátoz, ezért nagyon nehéz neki, hogy a valódi képességeit megmutassa. Megfelelô tisztelettel viseltettem iránta és tanultam tôle. Ha úgy ítéltem meg, hogy jobb vagyok nála, akkor is tiszteletet tanusítottam és hazamentem.
B: Akkor nem Aikidot tanult a kezdetektôl fogva.
B: Mikor született meg az Aikido?
O-Sensei: Ahogy korábban mondtam, sok helyre mentem keresni az igaz budo-t... 30 éves voltam, amikor letelepedtem Hokkaidon. Egy alkalommal amikor a Hisada fogadóban voltam Engaruban, Kitami tartományban, találkoztam a bizonyos Takeda Sokaku Senseijel az Aizu klánból. Daito-ryu Jiujitsut oktatott. A 30 nap alatt, amíg tanultam tôle, valami sugalmazás félét éreztem. Késôbb meghívtam ezt a tanítót az otthonomba és 15 vagy 16 alkalmazottammal együtt tanítványai lettünk és a budo lényegét kerestük.
B: Akkor fedezte fel az Aikidot, amikor Daito-ryut tanult Takeda Sokakutól?
O-Sensei: Nem. Sokkal pontosabb volna azt mondani, hogy Takeda Sensei nyitotta ki a szememet a budora.
A: Akkor volt valami különleges körülmény az Aikido felfedezésénél?
O-Sensei: Igen. Így történt. Apám súlyosan beteg lett 1918-ban. Engedélyt kértem Takeda Senseitôl a távozásra, és útnak indultam haza. Útban hazafelé azt mondták, hogy ha elmegyek Ayabeba Tokió mellé és egy imát ajánlok fel, bármilyen betegség meggyógyítható. Ezért aztán odamentem és találkoztam Deguchi Onisaburoval. Késôbb amikor hazaérkeztem, megtudtam, hogy apám már meghalt. Még ha csak egyszer találkoztam is Deguchival, úgy döntöttem, hogy Ayabeba költözöm a családommal és végezetül ott is maradtam a Taisho idôszak kései szakaszáig (1925 körül). Igen . . . abban az idôben körülbelül 40 éves voltam. Egy nap szárítkoztam a forrásnál. Hirtelen vakító arany fények zuhataga jött az égbôl és beborította a testemet. Aztán rögtön a testem nagyobb és nagyobb lett, elérve az egész Világegyetem méretét. Megsemmisülve ettôl a tapasztalattól hirtelen felismertem, hogy az embernek nem kellene folyton a gyôzelemre gondolnia. A budo természetének a szeretetnek kell lennie. Szeretetben kell élni. Ez az Aikido és ez a testtartás régi alakja a Kenjitsuban. Ezután a felismerés után magamon kívül voltam az örömtôl és nem tudtam visszatartani a könnyeimet.
B: Akkor a budoban nem jó erôsnek lenni. Ahogy a régi idôktôl fogva a "ken" és a "Zen" egyesítését tanították. Valóban a budo lényegét nem lehet megérteni az elméd kiürítése nélkül. Abban az állapotban sem a jónak sem a rossznak nincsen értelme.
O-Sensei: Ahogy korábban mondtam, a budo lényege a masakatsu és agatsu Útja.
B: Hallottam egy történetet arról, hogyan keveredett harcba körülbelül 150 munkással.
O-Sensei: Én voltam? Ahogy emlékszem . . . Deguchi Sensei Mongóliába ment 1924-ben azzal a céllal, hogy valóra váltsa a célját, ami egy nagyobb ázsiai közösség lett volna, összhangban a nemzeti politikával. Elkísértem ôt a kívánsága szerint annak ellenére, hogy kértek lépjek be a hadseregbe. Mongóliába és Mandzsúriába utaztunk. Az utóbbi országban összecsaptunk egy lovas bandita csapattal és kemény lövöldözés tört ki. Egy mauserrel viszonoztam a tüzüket és aztán elkezdtem rohanni a banditák közé, vadul támadva ôket, és ôk szétrebbentek. Sikerült megmenekülnöm a veszélybôl.
A: Úgy tudom, Sensei, hogy sok kapcsolata volt Mandzsúriával. Sok idôt töltött ott?
O-Sensei: Attól az incidenstôl kezdve egész gyakran voltam Mandzsúriában. Harcmûvészeti tanácsadó voltam a Shimbuden szervezetnél valamint a Kenkyoku Egyetemen Mongóliában. Ezért jól fogadtak engem ott.
B: Ashihei Hino írt egy "Oja no Za" nevezetû történetet a Shosetsu Shincho-ban, amiben Tenryu Saburo, a Sumo világ lázadójának ifjúkori korszakát és az Aikido harcmûvészettel való találkozását és ennek igaz szellemiségét tárgyalta. Érintette ez önt is, Sensei?
O-Sensei: Igen.
B: Akkor ez azt jelenti, hogy Tenryuval kapcsolatban volt valamennyi ideig?
O-Sensei: Igen. A házamban maradt körülbelül három hónapig.
B: Mandzsúriában?
O-Sensei: Igen. Akkor találkoztam vele, amikor a tiszteletköröket tettük a Mandzsúriai kormány megalakításának 10. évfordulójának megünneplése után. Volt egy jóképû férfi az összejövetelen, és sok ember olyan megjegyzésekkel unszolta, mint "Ennek a Senseinek iszonyú ereje van. Mit szólnál hozzá, ha próbát tennél vele?" Megkérdeztem valakit magam mellett, ki ez a személy. Elmagyarázták nekem, hogy ô a híres Tenryu, aki kilépett a Sumo Birkózók Egyesületébôl. Bemutattak neki. Végül is összemértük az erônket. Leültem, és azt mondtam Tenryunak, "Kérem próbáljon meg felborítani. Toljon keményen, nem kell visszafognia magát." Mivel ismertem az Aikido titkát, egy hüvelyknyit sem tudott megmozdítani. Még Tenryu is meglepôdött ezen. Ennek a tapasztalatnak eredményeképpen az Aikido tanulója lett. Kitûnô ember volt.
A: Sensei, a haditengerészettel is kapcsolatban állt?
O-Sensei: Igen, meglehetôsen hosszú ideig. 1927 vagy 28-tól kezdve, vagy 10 évig részidôs professzor voltam a Tengerészeti Akadémián.
B: Katonákat oktatott abban az idôben, amikor a Tengerészeti Akadémián tanított?
O-Sensei: Elég gyakran oktattam a hadsereg számára, kezdve a Tengerészeti Akadémiával 1927-28 körül. Körülbelül 1932-ben vagy 33-ban indítottam harcmûvészeti órákat a Toyama Iskolában a hadseregnek. Aztán 1941-42-ben Aikidot tanítottam a Tábori Csendôrségi Akadémia tanítványainak. Ezenfelül egy alkalommal Aikido bemutatót tartottam Maeda Toshie generális, a Hadiakadémia fôhadbiztosának meghívására is.
B: Mivel katonák oktatásában is részt vett, bizonyára sok kemény fickóval találkozott és sok incidens történt.
O-Sensei: Igen. Lesben álltak egyszer.
B: Azért történt, mert fennhéjázó oktatónak tartották?
O-Sensei: Nem, nem azért történt. Az erômet akarták tesztelni. Ez abban az idôben volt, amikor a Tábori Csendôrségnél kezdtem Aikidot tanítani. Egyik reggel, amikor a gyakorlótéren sétáltam keresztül, éreztem, hogy valami furcsa dolog folyik. Éreztem, hogy valami készül. Hirtelen minden irányból, bokrok mögül és mélyedésekbôl egy csomó katona jelent meg és vett körül. Elkezdtek fakardokkal és fapuskákkal támadni. De mivel hozzá voltam szokva az ilyen dolgokhoz, egyáltalán nem törôdtem vele. Ahogy megpróbáltak megütni, elfordítottam a testem erre és arra és ôk elbuktak amint én ??? [as I knudged]. Végül is mindôjük kimerült. A világ minden szinten tele van meglepetésekkel. A napokban találkoztam az egyik emberrel a támadóim közül. Tanácsadója vagyok a Tábori Csendôrség növendékeinek Wakayama prefektúrában. Nemrégiben egy találkozón valaki felismerte az arcom, és széles mosollyal odajött. Miután néhány percet beszélgettünk, rájöttem, hogy ô egyike azoknak az embereknek, akik megtámadtak azon a napon sok évvel ezelôtt. A fejét kapargatva a következôt mondta el: "Nagyon sajnálom azt az esetet. Azon a napon arról beszélgettünk, hogy vajon az új Aikido professzor tényleg olyan erôs-e. Egy csoportunk, forróvérû tábori csendôr fajta tárgyalta az ügyet, és úgy döntöttünk, hogy próbára tesszük az új tanárt. Körülbelül 30 ember lapult várakozva. Teljesen elképedtünk, hogy 30 magabiztos férfi nem tudott semmit csinálni az ön erejével szemben."
C: Volt valamilyen esemény, amíg a Toyama Iskolánál volt?
O-Sensei: Erôpróbák? Éles küzdelem? . . . Egy eset fordult elô, azt hiszem, még a tábori csendôrségi epizód elôtt. Néhány kapitány akik a Toyama Iskolában voltak oktatók, meghívtak, hogy kipróbáljuk az erômet az övék ellen. Mindôjük büszke volt a képességeire, ilyeneket mondtak: "Képes vagyok felmelni ilyen és ilyen súlyt," vagy "Eltörtem ennyi meg ennyi hüvelyk átmérôjû fatörzset" -- Kifejtettem nekik, "Nincs olyan erôm, mint önöknek, de le tudok gyôzni olyan embereket mint önök egyedül a kisujjammal. Sajnálom ha meghökkentettem önöket, úgyhogy inkább tegyünk próbát." Kinyújtottam a jobb karomat és a mutatóujjam hegyét az asztal szélére tettem, és megkértem ôket, hogy feküdjenek keresztbe a karomon a hasukkal. Egy, két, majd három tiszt egymás mellett a karomon, és akkorra mindenkinek tágra nyílt a szeme. Folytattam, mígnem hat ember feküdt a karomon, és aztán kértem a mellettem álló tiszttôl egy pohár vizet. Ahogy ittam a vizet a bal kezemmel, mindenki csendben volt és csak pislogtak egymásra.
B: Eltekintve az Aikidotól, önnek hatalmas fizikai ereje volt.
O-Sensei: Nem igazán.
Ueshiba Kisshomaru: Természetesen meg van áldva erôvel, de ezt a ki erejének kell inkább nevezni, mint fizikai erônek. Valamennyi idôvel ezelôtt, amikor egy új gyarmatra mentünk, hét vagy nyolc munkást láttunk amint egy óriási fatörzset próbáltak hiábavalóan felemelni. Apám állt és nézte egy darabig, és aztán megkérte ôket, hogy álljanak félre, hogy ô is megpróbálhassa. Könnyedén felemelte a törzset és gyorsan elvitte. Teljesen elképzelhetetlen ilyesmit megtenni pusztán fizikai erôvel. Volt egy incidens egy bizonyos Mihamahiroval kapcsolatban is.
B: Ugyanaz a Mihamahiro mint a Takasago Beya Sumo Bírkózó Egyesületben?
O-Sensei: Igen. A Kishu tartományból volt. Amikor Shingunál voltam Wakayamában, Mihamahiro nagyon jó helyen állt a Sumo rangsorban. Hatalmas ereje volt, és fel tudott emelni három ??? [raDs] amik több száz fontot nyomtak. Amikor megtudtam, hogy Mihamahiro a városban van, meghívtam magamhoz. Amíg beszélgettünk, Mihamahiro azt mondta, "Azt is hallottam, hogy ön, Sensei, nagy erô birtokában van. Miért nem mérjük össze az erônket?" "Rendben. Jó. Le tudom önt szorítani egyedül a mutatóujjammal," válaszoltam. Aztán hagytam hogy toljon engem, amíg én ültem. Ez a hatalmas súlyok megemelésére képes fickó lihegett és zihált, de nem tudott felborítani. Ezután, elvezettem az erejét magamtól, és elrepült. Ahogy leesett, leszorítottam a mutatóujjammal, és teljesen mozdulatlan maradt. Olyan volt, mint amikor egy felnôtt leszorít egy csecsemôt. Aztán azt ajánlottam, hogy próbálja meg újból, és hagytam, hogy a homlokomat tolja. Ennek ellenére egyáltalán nem tudott megmozdítani. Aztán kinyújtottam a lábaimat elôre, és, egyensúlyozva magamat, felemeltem a lábaimat a padlóról, és nyomattam magam vele. Még mindig nem tudott megmozdítani. Nagyon megdöbbent, és elkezdett Aikidot tanulni.
A: Amikor egy ujjal szorít le valakit, létfontosságú pontot nyom?
O-Sensei: Egy kört rajzolok köré. A kör magába foglalja az erejét. Mindegy hogy milyen erôs is lehet az ember, nem tudja kiterjeszteni az erejét azon a körön kívülre. Erôtlenné válik. Tehát ha leszorítod az ellenfeledet miközben kívül vagy az ô körén, tartani tudod ôt a mutató vagy akár a kisujjaddal is. Ez lehetséges, hiszen az ellenfél már erôtlenné vált.
B: Még egyszer, ez egy fizikai dolog. A Judoban is, ha eldobod az ellenfeledet vagy leszorítod, ugyanilyen testhelyzetet veszel fel. A Judoban, többféle módon mozogsz, és megpróbálod ilyen helyzetbe hozni az ellefeledet.
A: A felesége szintén Wakayama prefektúrából származik?
O-Sensei: Igen. A lánykori neve Wakayamában Takeda volt.
A: A Takeda családnév szorosan kapcsolódik a harcmûvészetekhez.
O-Sensei: Mondhatjuk. A családom hûséges volt a császári udvarhoz sok generáción keresztül. És szívbôl jövô volt a támogatásunk. És valóban, az ôseim feladtak tulajdont és vagyont és mentek a császári család szolgálatába.
B: Mivel ön is, Sensei, folyamatosan járt-kelt fiatalkorától kezdve, ez nehéz lehetett a feleségének.
O-Sensei: Mivel nagyon elfoglalt voltam, nem sok szabadidôm volt otthon tölteni.
Ueshiba Kisshomaru: Mivel apám családja meglehetôsen jómódú volt, képes volt budo shugyo-t (aszketikus gyakorlás a harcmûvészetekben) folytatni. És egy másik dolog, egy másik jellemvonása apámnak, hogy keveset törôdött a pénzzel. A következô esett meg egy alkalommal. Amikor apám letelepedett Tokióban 1926-ban, második fôvárosi tartózkodásakor, elôször egyedül jött, és aztán követte a család, ami 1927-ben jött fel Tanabéból. A hely, ahol mindnyájan letelepedtünk, a Sarumachinál volt, Shibashiroganeban Tokióban. Mr. Yamamoto Kiyoshi támogatásával béreltük azt a helyet, aki Yamamoto Gombei tábornok fia volt. Abban az idôben nagy mennyiségû ingatlan volt apám tulajdonában Tanabe körül, köztük megmûvelt és mûveletlen mezôk és hegyi területek. Mégis kevés készpénzünk volt. Kölcsön kellett kérnie, hogy megélhessen. Ennek ellenére, sosem jutott eszébe, hogy eladjon valamennyi földet. És ráadásul, amikor a tanítványai hozták a havi adományokat, azt válaszolta, "Nem akarom az ilyesmit." Azt mondta nekik, hogy a kami-sama-nak (istenség) ajánlják, és sosem fogadott el pénzt közvetlenül. És amikor pénzre volt szüksége, alázatosan a kami-sama oltárához járult és az istenségtôl kapott adományokat. Sosem gondoltunk arra, hogy pénzt költsünk a budora. A gyakorlóterem akkoriban a billiárdszobában volt Shimazu gróf kastélyában. Sok méltóság, közöttük katonatisztek, mint Takeshita Isamu admirális, valamint sok arisztokrata jött gyakorolni. A név, amit használtunk Aikijujitsu vagy Ueshiba-ryu Aikijitsu volt.
B: Mi a megfelelô kor az Aikido gyakorlás elkezdésére?
Ueshiba Kisshomaru: Elkezdhetsz gyakorolni 7 vagy 8 éves kor körül, de az eszményien komoly gyakorlásnak 15 vagy 16 éves korban kell kezdôdnie. Fizikálisan a testalkat erôteljesebb lesz és a csontok valahogy erôsebbek abban a korban. Ezenkívül az Aikido sok szellemi aspektust is tartalmaz (természetesen, ahogyan más budo formák is teszik), és abban a korban kezd kialakulni az egyén világnézete és a budo természetének egy nézete. Szóval, mindent egybevetve azt mondanám, hogy 15 vagy 16 a jó kor az Aikido tanulmányozásának elkezdéséhez.
B: A Judoval összehasonlítva, nagyon kevés alkalommal ragadják meg az ellenfelet az Aikidoban. Így nem sok fizikai erô kívántatik meg az Aikidoban. Ezenkívül nem csak egy, de sok ellenfelet is tudsz egyszerre kezelni. Ez igazán ideális mint budo. Nem jön emiatt sok huligán típus is Aikidot tanulni?
Ueshiba Kisshomaru: Természetesen olyan fajta egyének is beiratkoznak. De amikor az ilyen személy olyan szándékkal tanulja az Aikidot, hogy harci eszközként használja, nem tart ki sokáig. A budo nem olyan, mint a tánc vagy a mozinézés. Akár esik akár fúj, mindig gyakorolnod kell a napi életed alatt a fejlôdés érdekében. Az Aikido különösen olyan mint egy szellemi gyakorlat amiben budo formát használsz gyakorlásra. Sosem lehet eszközként mûvelni azok számára akik harcolásra használnák. Ezenfelül az erôszakra hajlamos egyének abbahagyják az ilyen viselkedést amikor Aikidot tanulnak.
B: Értem . . . folyamatos gyakorláson keresztûl abbahagyják a huligánságot.
O-Sensei: Mivel az Aikido nem az erôszak bu-ja (harci módszer) hanem inkább a szeretet harcmûvészete, nem viselkedsz erôszakosan. Jóindulatúan átalakítod az erôszakos ellenfelet. Nem viselkedhetnek tovább úgy, mint a huligánok.
B: Értem. Ez nem az erôszak erôszakkal való kontrollálása, hanem az erôszak átalakítása szeretetté.
A: Mit tanít elôször az Aikido alapjaiként? A Judoban ukemi-t (esést) tanulnak . . .
Ueshiba Kisshomaru: Elôször testmozgást (taisabaki), aztán ki áramoltatást. . .
A: Mi az a ki áramoltatás?
Ueshiba Kisshomaru: Az Aikidoban folyamatosan tanítjuk a partnerünk ki-jének szabadon kontrolálását a mi saját ki-nk mozgásán keresztül, bevonva a partnert a mi saját mozgásunkba. Aztán azt gyakoroljuk, hogy hogyan forgassuk a testünket. Nem csak a testedet mozgatod, hanem a karjaidat és a lábaidat is együtt. Akkor az egész test egységes lesz és simán mozog.
B: Az Aikido gyakorlást figyelve, úgy tûnik mintha a tanítványok természetesen esnének. Milyen gyakorlatot csinálnak az ukeminek?
Ueshiba Kisshomaru: A Judotól eltérôen, ahol bírkózol az ellenfeleddel, az Aikidoban csaknem mindig fenntartasz valamennyi távolságot. Ennélfogva, egy szabadabb ukemi típus lehetséges. A puffanva esés helyett, mint a Judoban, mi körívesen esünk, egy nagyon természetes ukemi formával. Úgyhogy ezt a négy elemet nagyon gondosan gyakoroljuk.
B: Tehát gyakorolnak tai no sabaki-t (testmozgás), ki no nagare-t (ki áramoltatás), tai no tenkan ho-t (test fordítás), ukemi-t, és aztán kezdôdik a technikák gyakorlása. Milyen típusú technikákat tanítanak elôször?
Ueshiba Kisshomaru: Shihonage-t, egy technikát amivel az ellenfelet sok különbözô irányba lehet dobni. Ezt ugyanúgy csináljuk mint a kardtechnikát. Természetesen használunk bokken-t (fakard) is. Amint mondtam az elôbb, az Aikidoban még az ellenség is részévé válik a mozdulataidnak. Mozgathatom szabadon az ellenséget tetszés szerint. Természetesen következik ebbôl, hogy amikor bármivel gyakorolsz ami éppen elérhetô, mint a bot vagy a fakard, ez ugyanannyira a részeddé válik mint a karod vagy a lábad. Következésképpen az Aikidoban amit fogsz megszûnik puszta tárgynak lenni. A saját tested kiterjesztésévé válik. A következô az Iriminage. Ebben a technikában belépsz ahogy az ellenfél megpróbál megütni, és közben csinálsz két vagy három atemit (ütés). Például az ellenfél az arcod oldalát üti az öklével, vagy a kézélével (tegatana). Az ellenfeled erejét használva, indítod a testedet balra hátra amint vezeted az ellenfél jobb kezét a két kinyújtott kezeddel, folytatva az ô mozgásának irányát. Aztán az ellenfeled kezét tartva egy körkörös mozdulattal a feje körül mozgatod. Akkor ô elesik a fején körbetekert kezével.... Ez szintén a ki áramlása... Különféle fennkölt elméletek vannak errôl a pontról. Az ellenfél teljesen erôtlen marad, vagy pontosabban az ellenfél ereje el van vezetve abba az irányba amerre vinni akarod. Tehát minnél több ereje van az ellenfélnek, annál könnyebb neked. Viszont ha összeütközöl az ellenfeled erejével, sosem remélhetsz gyôzelmet egy nagyon erôs emberrel szemben.
O-Sensei: Ezenfelül az Aikidoban sosem fordulsz a támadó ereje ellen. Amikor egy karddal támad csapva vagy vágva, lényegében egy vonal vagy egy pont van. Nem kell mást tenned, csak elkerülni ezt.
Ueshiba Kisshomaru: Aztán a következô technikákat csináljuk: ikkyo ülô helyzetbôl shomenuchi támadás ellen, nikyo, aztán csukló technikák és leszorításos technikák, és így tovább...
B: Az Aikido sok spirituális elemet tartalmaz. Mennyi idôt vesz igénybe az Aikido alapvetô elsajátítása a legelejétôl kezdve?
Ueshiba Kisshomaru: Mivel vannak koordinált és kevésbé koordinált emberek, nem tehetek általános kijelentést, de amikor valaki körülbelül három hónapig gyakorol, valamennyire megérti, hogy mi az Aikido. És azok akik elvégeztek három hónapnyi gyakorlást, edzeni fognak hat hónapig. Ha hat hónapig gyakorolsz, akkor korlátlan ideig folytathatod. Akinek csak felszínes az érdeklôdése, három hónap elôtt abbahagyja.
B: Úgy értesültem, hogy shodan vizsga lesz 28-án ebben a hónapban. Hány feketeöves van jelenleg?
Ueshiba Kisshomaru: A legmagasabb rang a 8. fokozat, és négy van belôle. Hat 7. fokozatú feketeöves van. És az elsô fokozatúak meglehetôsen számosak, de természetesen ez a számítás csak azokat tartalmazza akik a háború után csatlakoztak a Hombu Dojohoz.
B: Úgy tudom, hogy tekintélyes számú ember tanul Aikidot külföldön is.
Ueshiba Kisshomaru: Tohei úr meglátogatta Hawaii-t és az Egyesült Államokat Aikido tanítás céljából. A legnépszerûbb hely az Aikidonak Hawaii, ahol 1200 vagy 1300 gyakorló van. Ez a szám Hawaiin egyenértékû volna 70 vagy 80 ezer Aikidossal Tokióban. Jó néhány feketeöves van Franciaországban is. Van egy francia, aki egy Judo sérülés után kezdett Aikidot tanulni. Meg akarta tapasztalni az Aikido szellemiségét, de nem valósíthatta ezt meg Franciaországban. Úgy érezte hogy az Aikido igazi szellemiségét keresni a mûvészet szülôhelyére kell mennie. Így magyarázta, hogy ezért jött Japánba. A panamai nagykövet szintén tanul Aikidot, de úgy tûnik hogy Japán éghajlata túl hideg számára, és ô nem gyakorol télen. Van egy Haru Onada nevû hölgy, aki Rómába ment szobrászatot tanulni. Még abban az idôben jött a dojoba, amikor a Tokió Szépmûvészeti Iskolában volt diák. Mostanában kaptam tôle egy levelet, és azt írja, hogy véletlenül találkozott egy olasszal, aki Aikidot gyakorol, és nagyon jól bánt vele.
A: És ami az Aikido technikák értelmezését illeti?
O-Sensei: A lényeges pontok a masakatsu, agatsu és katsuhayabi. Ahogy mondtam elôzôleg, masakatsu "helyes gyôzelmet" jelent és agatsu "gyôzni a neked megadatott mennyei küldetésnek megfelelôen". Katsuhayabi a "gyors gyôzelem elmeállapotát" jelenti.
A: Az Út hosszú, ugye?
O-Sensei: Az Aiki Út végtelen. 76 éves vagyok most, és még mindig folytatom a keresést. Nem könnyû feladat elsajátítani az Utat a budoban vagy a mûvészetekben. Az Aikidohoz meg kell értened minden jelenséget az Univerzumban. Például a Föld forgását és a Világegyetem legbonyolultabb és legkiterjedtebb rendszerét. Ez egy élethosszig tartó gyakorlás.
B: Tehát az Aiki a Kami (Isten) tanításai, valamint harci mód. Akkor mi az Aikido szelleme?
O-Sensei: Az Aikido az Ai (szeretet). Ezt a Világegyetem nagyszerû szeretetét kell a saját lényegeddé tenni, és aztán véghezvinni a saját küldetésedet mindennek védelmezésében és szeretetében. Megvalósítani ezt a küldetést, ennek kell lennie az igazi budonak. Az igaz budo azt jelenti, hogy legyôzöd önmagadat és megsemmisíted az ellenség harcoló lényegét... Nem, az az út a teljes tökéletességhez amiben a valódi ellenséget kiküszöbölöd. Az Aiki technikája az aszketikus gyakorlás és egy mód amin keresztül eléred a test és a lélek egyesítésének állapotát a menny törvényének megvalósításával.
B: Akkor az Aiki egy út a világbékéhez?
O-Sensei: Az Aiki végsô célja a menyország létrehozása a földön. Az egész világnak mindenképpen harmóniában kell lennie. Akkor nem lesz szükségünk atom vagy hidrogénbombákra. Ez egy kényelmes és kellemes világ lehetne.
Hungarian Translation: Copyright © 1999, Péter Matkó.
Olvasnivaló