Szaotome Micugi: Az aikido alapelvei

MUSZUBI

Ennek a folyamatnak a kulcsa -- és egyben az Aikido szíve -- a muszubi. Maga a szó körülbelül "egybeolvadásnak", "egységnek" vagy "harmonikus egymásra hatásnak" fordítható. Gyakorlás közben a muszubi azt jelenti, hogy képesek vagyunk egyesülni partnerünk mozgásával és energiájával, fizikailag és szellemileg egyaránt. A muszubi nem más mint a jó kommunikáció tanulmányozása. Minden emberi érintkezésben van kommunikáció, akár bevalljuk, akár nem. Mindig az érintkezés résztvevôin múlik, hogy a kommunikáció hasznos vagy haszontalan, barátságos vagy ellenséges, jó vagy rossz lesz. A muszubi, kifinomult formában, jelentheti azt a képességet, amellyel emberi érintkezéseket megváltoztathatunk és irányíthatunk úgy, hogy ellenséges közeledésbôl barátságos találkozás lesz, vagy akár támadásból kézfogás.

A muszubi a tanulás eszköze és célja is egyben. A muszubi végsô kifinomultságában az egyetemes harmónia érzésének eléréséhez vezet, a gyakorlatban pedig az összetûzések jó irányba való változtatásának képességéhez. De vajon el lehet-e sajátítani ezt a képességet, ha az embert erôltetik, vagy megfélemlítik, hogy megtanulja? Nem. A muszubit az általa megtestesített elvek szerint kell tanítani úgy, hogy az Aikidot tanulók tudata a fizikai mozgás fejlôdésével együtt finomodjon. A muszubit helyes, példamutató érintkezéseken keresztül kell tanítani, határozott, de megértô irányítással.

Hosszú és nehéz folyamat, mire valaki megtanul a támadásokra muszubival reagálni. Ha egy kezdôt támadunk, nem mondhatjuk neki: Ne hadakozz, fogadd be a támadást! A kezdô nem fog tudni a támadóval eggyé válni, hanem félelemmel és agresszivitással fog reagálni, mert ezek az ösztönös reakciók, amelyeket a veszélyeztetettség érzése vált ki. Egy kezdô legtöbbször hadakozással és a támadó megsebesítésével próbálja megvédeni magát.

Az Aikidoban az a cél, hogy megszelídítsük és uraljuk ezeket az állati ösztönöket, nem pedig az, hogy gerjesszük ôket. Ezért használunk gyakran különbözô fogásokat (pl. katate dori) támadásként, különösen a kezdôkkel való gyakorlásnál. A kezdô tanulók sem szellemi nyugalommal, sem helyes mozgással nincsenek felkészülve arra, hogy igazi támadásokat, mint például ütéseket, rúgásokat fogadjanak. A fogások lehetôvé teszik a kezdôk számára, hogy a technikákat testi épségük féltése nélkül gyakorolhassák, és így akadály nélkül sajátíthassák el a helyes reakciókat. Ahelyett, hogy az egymással való küzdelembe és versengésbe bocsátkoznának, a gyakorlók mozdulataikat és szellemüket csiszolják. A tanulók uralkodni tanulnak saját magukon és partnerükön, valamint a kettejük közötti kapcsolat szülte helyzeten. A fogásoknak az az elônyük, hogy fizikai kapcsolatot biztosítanak a gyakorló partnerek között, és így mindkét fél érezni tudja, mitôl mûködik egy-egy mozdulat. Ha nincs ez a fizikai kapcsolat, a kezdôk számára nagyon nehéz lesz feltárni a technikák mechanizmusát.

A kezdô szintû gyakorlás gyakran kezdôdik statikus fogásokkal. Ez a fajta gyakorlás nyújt lehetôséget a helyes testtartás, lábmunka, és testhelyzet elsajátítására. A tanulók ezután továbbléphetnek a "mozgó" fogások gyakorlására, amelyek lehetôvé teszik az idôzítés és távolságtartás kifejlesztését, valamint a partnerek közötti téri kapcsolat tanulmányozását. A tanulók elkezdik megtanulni, hogyan alkalmazkodjanak a különbözô fokú és fajtájú erôkhöz, sebességekhez és irányokhoz. Önbizalmat szereznek a partnerekkel való kommunikálás terén, és kifejlesztik megérzôképességüket a partnerek mozgása és szándéka iránt.

Az együttmûködés rendkívül fontos az Aikido gyakorlásában. Majdnem minden gyakorlás párosával történik, és a partnerek közti kapcsolatban a muszubinak kell megnyilvánulnia. Ez a nage és az uke közös felelôssége. Mialatt a nagénak azt kell gyakorolnia, hogyan tud eggyé olvadni, és nem pedig hadakozni a támadóval, az ukénak úgy kell megtanulnia támadni, hogy a támadás mindig megfelelô legyen annak a technikának, amit éppen gyakorolnak, és a tanuláshoz a lehetô legtökéletesebb körülményeket biztosítsa. Egyszerû példával illusztrálva, ha a tanár elôre irányuló dobást mutatott be, akkor az a helyes, ha az uke elôre felé tol. Ha ehelyett az uke hátrafelé húz, hogy megakadályozza a nage technikáját, ezzel csak azt éri el, hogy a gyakorlásból huza-vona lesz, és egyik tanuló sem fogja megtanulni, hogyan mûködik a technika. Haladók profitálhatnak váratlan támadásokból, szabad gyakorlásból és kontrázásból, miután megtanulták, hogy adott helyzetek milyen mozdulatokat követelnek meg.

Az Aikido tanulmányozása és a bölcsesség nagyrészt nem más, mint a józan ész. A józan ész, sajnos, nagyon ritka manapság. A mai világban az emberek elvesztették, vagy talán sohasem sajátították ezt el. A muszubi illetve az Aikido alapelvei szerinti gyakorlás magában foglalja a józan ész újratanulását. Alátámasztják ezt az "irimi" és a "tenkan" védekezô mozdulatok. Errôl a két mozdulatról egyként is lehet beszélni: irimi-tenkan, csakúgy mint a jin és jang, egy egész részei.

Az irimi és a tenkan olyan mozdulatok, amelyet az emberek nap mint nap használnak anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Képzeljük el, hogy egy zsúfolt városi utcán sétálunk a gyalogos forgatagban, és megpillantunk valakit, amint egyenesen felénk jön. Vajon hirtelen visszalépve belehátrálnánk a mögöttünk jövôbe, hogy kitérjünk a szemközt jövô útjából? Nem hiszem. Valószínûleg továbbmennénk kicsit oldalt fordulva, hogy utat engedjünk a szembejövônek. Ez az irimi egy példája. Most képzeljük el, hogy ugyanaz az ember nekünk jön, ahogy elhalad mellettünk. Vajon belekapaszkodnánk, hogy megpróbáljuk megtartani az egyensúlyunkat? Nem valószínû. Talán inkább megpördülnénk, így megtartva az egyensúlyunkat, és tovább sétálnánk. Ez a tenkan. Mindkét mozdulat a józan ész egyszerû és természetes példája. Bárki meg tudja csinálni ôket, és éppen az egyszerûségük és egyetemességük erôsíti meg igazságukat.

De egy olyan ember, aki nem gyakorol Aikidot, szembekerülve egy támadóval automatikusan azt teszi, amit saját maga is ostobaságnak tartana az elôbbi példa zsúfolt utcáján -- megpróbál hátrálni. Amikor valakit ellenséges szándékkal löknek meg, akkor vagy megdermed, vagy utána kap a támadónak, hogy megtartsa egyensúlyát. Akit támadás ér, nem tud a józan ész szerint természetesen reagálni. A zsúfolt utcán képesek vagyunk a muszubi szerint viselkedni, ha azonban veszélyeztetve érezzük magunkat, a tudatunk a félelem és agresszivitás felé fordul, és testünk elveszti fürge és hatékony reakció képességét.

Az Aikido edzés, amely fokozatosságon és együttmûködésen alapszik, rávezet arra, hogyan használjuk a muszubi alapelvét egyre nehezebb helyzetekben. Arra neveli szellemünket hogy meg tudja tartani nyugalmát, látásmódunkat pedig arra, hogy megôrizze tisztaságát úgy, hogy félelem, düh, vagy az önbizalom hiánya ne befolyásolhassa testünk mozgását. Arra edzi a testet, hogy hajlékony legyen, és rugalmasan reagáljon; a folyamatos gyakorlás a tapasztalat bölcsességét nyújtja a testnek. Íly módon a test a szellem tükre és fizikai megnyilvánulása lesz. Ha a test és a szellem együttmûködik -- természetesen úgy, hogy kapcsolatukat a muszubi jellemzi -- ez lehetôvé teszi számunkra, hogy ésszerûen és hatékonyan reagáljunk nehéz helyzetekben, ahelyett, hogy megengednénk azt, hogy a körülmények uralkodjanak fölöttünk. Gyakran lehet látni, hogy haladó aikidokák keményen ütnek egymás felé, vagy erôteljesen megdobják egymást, azonban az óvatos fokozatosságon keresztül, ahogy eljutottak erre a szintre, testüket és szellemüket egyaránt mûvelték. Így a kemény támadások nem is annyira támadások, mint inkább kihívások lesznek. Gyakorlás közben az ütések és rúgások célja nem az ellenfél megsemmisítése lesz, hanem saját és partnerünk erejének, egyensúlyának, megérzésének, és szellemi stabilitásának felfedezése. Bizalmatlanság, félelem, és versengés helyett koncentráltan, ôszintén, és jókedvvel álljunk partnerünkkel szemben.

Kérem, ne feledjék el azokat a példákat, amelyeket arról adtam, hogy hogyan mûködik automatikusan az irimi és a tenkan a mindennapi élethelyzeteinkben, természetes reakcióink részeként. A muszubi másik fontos jellemzôje abban van, ahogy az a zsúfolt utcai helyzetben mûködik. Ahogy összetalálkozunk a szembejövô gyalogossal, reakcióink visszatükrözik a szembejövô reakcióit, illetve válaszolnak, nem pedig ellenállnak azoknak. Találkozásunk a másik gyalogossal egy folyamatos és akadálytalan energiaáramlás; erôk és irányok kölcsönös cseréje. Ez egy másik, és talán a legfontosabb összetevôje a muszubinak: megtanuljuk érezni és használni az energia egységét.

Helyesen, a nage jelentése "az, aki a gyakorlatot végrehajtja", az uke jelentése pedig "az, aki az erôt befogadja". Ha valaki támadó illetve védekezô jelentésben gondolkozik, akkor úgy fogja tekinteni a nagét, akit megtámadnak és a technikát végrehajtja, mint a fontosabbik résztvevôt, az ukét pedig, mintha ô csak a testét a nage rendelkezésére bocsátaná, hogy az gyakorolhasson rajta. Mi sem áll távolabb az igazságtól.

Az ukemi az "ukeség" mûvészete, és a nage gyakorlásának minôsége mindig attól függ, hogy az uke milyen fokon sajátította el ezt a mûvészetet. Az ukemi abból áll, hogy (1) az uke mindig olyan helyzetet teremt, amelyben az adott technika végrehajtható, (2) mindig korrekt módon reagál a nage mozdulataira, és végül (3) megfelelôen fogadja a dobást vagy a leszorítást a gyakorlat végén. Röviden, az ukénak kell megteremtenie azokat a feltételeket, amelyek között a nage tanulni tud. Ha az ukénak nincs semmi fogalma a technika hatásairól, ha nem elég rugalmas, nem tud megfelelôen reagálni a nage mozdulataira, vagy fél és ügyetlenül esik, a nage nem fog tudni kellô hatékonysággal tanulni.

Gyakorlás közben a partnereknek mindig felváltva kell az uke illetve a nage szerepét játszaniuk. Nem szabad az uke szerepben eltöltött idôt pusztán a nageként való gyakorlások között eltelt haszontalan idônek felfogni, ellenkezôleg, ez egy olyan lehetôség, amely fontosságában egyenrangú, talán még fontosabb, mint a nage gyakorlása.

Valójában a kiváló ukék a technikák végrehajtásában is kiválóak lesznek, mivel nem csak elméjükön, hanem testükön keresztül is képesek befogadni azt a tudást, hogy milyen érzést nyújt egy megfelelôen végrehajtott technika. A jó ukemi kifejlesztése a legrövidebb út az Aikido sikeres gyakorlásához.

A jó ukeminak sok összetevôje van. Az elsô a muszubi. A partnerek között jó fizikai és intuitív kapcsolatnak kell lennie. Ha a gyakorlók nem elég érzékenyek egymás mozdulataira és szándékaira, akadályozzák egymást a gyakorlásban, és veszélyeztetik egymás és maguk testi épségét. A jó uke nem készül fel a partner egyes mozdulataira, hanem érzékelését és észlelését olyan szintre fejleszti, ahol a reakciók ösztönösek és intuitívak, nem pedig csupán fizikai manipulációtól függnek. Az ukemivel saját testi épségünk megóvását tanuljuk; állandóan rugalmasnak és ébernek kell lennünk. Bármilyen szögbôl tudni kell zuhanni, a legváratlanabb pillanatban is. Az ilyen jártasság vezet el a haladó technikák elsajátításához. Bokkennel vagy joval a kézben is tudni kell esni. A fegyveres gyakorlás tartalmaz olyan technikákat, melyek során az egyik fél lefegyverzi a másikat. Ezek közül több tartalmaz dobásokat, amelyekre felkészültnek kell lenni.

Bár a nagénak tudatában kell lennie az ukéja korlátainak, és tartózkodnia kell a szükségtelen durvaságtól, mégis elvárhat az uke szintjének megfelelô jártasságot az esések és a zuhanások terén. Ha valaki rosszabb uke mint nage, valószínûleg hátráltatni fogja partnereit. Nem beszélve arról, hogy ebben az esetben túl nagy felelôsség hárul a nagéra, az uke testi épségének megóvása érdekében, különösen a nehezebb technikák végrehajtásánál. Emellett saját gyakorlásunk is kárt szenved, mivel sohasem fogjuk tudni a haladóbb technikákat teljes intenzitással gyakorolni.

Ukénak lenni nem azt jelenti, hogy mi vagyunk a vesztes fél. Nem más ez, mint a kommunikáció, az érzékelés és testi épségünk megvédésének tanulmányozása. Sôt mi több, saját magunk és körülményeink fölötti uralmunk megôrzésének eszköze. Az ukeminek ez az oldala elsôsorban magas szintû gyakorlásnál válik szembetûnôvé, amikor a gyakorlás túlmegy az egy támadás egy dobás szinten, és többemberes támadások, illetve kontra technikák szerepelnek. A nage iránti érzékenység és nyitottság, amely lehetôvé teszi, hogy jó ukék legyünk, arra is képessé tesz, hogy meglássuk a nage technikájának gyenge pontjait és észrevegyük, hol nyitott a partner. Ha jó ukék vagyunk, képesek leszünk kihasználni ezeket a lehetôségeket, kikerülni a helyzetbôl, vagy akár megkontrázni a technikát. Ha azonban nem tanultuk meg jól az uke szerepét, nem leszünk képesek eléggé megtartani egyensúlyunkat és kontrollunkat, hogy bármelyiket is megtehessük.

A jó ukemi elsajátítása, természetesen hosszú idôt és sok gyakorlást igényel. A kezdôket szép lassan kell megismertetni az ukemi lényegével. Miután megismerkednek az irimi és tenkán mozdulatokkal, megkezdôdik a gurulások és zuhanások gyakorlása. Ez az alap technikák gyakorlásának megkezdése elôtt történik. A bázis technikákat katák, formagyakorlatok formájában kezdik tanulni. A katák megadják a tanulóknak azt az alapot, amellyel megkezdôdhet a különbözô mozdulatok mûködésének feltárása és tanulmányozása, és ezek végrehajtásának tökéletesítése. El kell sajátítani a formákat, mielôtt kreatívabb módokon alkalmazhatnánk az Aikido mozgásanyagát, és hajlékonyabbá válnánk mint ukék. A jiuwaza, amelyben spontán módon kell reagálni különbözô támadásokra és dobásokra, csak a haladó tanulók gyakorlásának képezi részét. Gyakorlás közben sose felejtsük, hogy a spontán és kreatív technikák elsajátításának kulcsa a jó ukemiben keresendô.