(Foglalkozás: fizikaprofesszor az Aargau-i fôiskolán. Klubtag 1985-tôl, oktató 86-tól.) Herbert (1951) 16 évesen indult el budo útján, fellelkesülve egy magazin cikkén, ami a judoról és a japán harcmûvészetek alapját képezô eszmékrôl szólt. 10 év judo után elérte az 1. dant, és kapcsolatba került a karate-doval, az aikidoval és a iaidoval, ami iránt nagyon fellelkesült a kezdeti szkepticizmus után. Párhuzamosan azzal, hogy növekedett a lelkesedése ezek iránt a párharc nélküli harcmûvészetek iránt, növekedett a csalódottsága a "Versportlichung" [németben jártas szakértôim szerint szó szerint azt jelenti, hogy sporttalanítás, de nem jöttem rá, hogy itt pontosan mi is akar lenni, aki tud, segítsen! -- a ford.] judoval kapcsolatban, amiért végül abba is hagyta. Miután megszerezte a fekete övet aikidoban és karatéban, a gyakorlást az aikido mûvészetére korlátozta, egyrészt idôbeli okokból, másrészt amiatt a felismerés miatt, hogy az aikidoban találkozik minden lényeges összetevô ezekbôl a mûvészetekbôl. Jelenlegi tanárától, Frank Doran senseitôl megtanulta, hogy az intenzív és komoly gyakorlás párosítható solveness(???)-sel és még humorral is. Most ezeket próbálja megvalósítani edzésein.
Hungarian Translation: Copyright © 2001, Péter Matkó.
Mesterek